Erőszakmentes iskola
A program megvalósítása
Az Erőszakmentes iskola elnevezésű program megvalósítása a 2005/2006. tanévben vette kezdetét. A programot az UNICEF valósítja meg az Oktatási Minisztériummal, az Egészségügyi Minisztériummal, a Munka- és Szociálpolitikai Minisztériummal, a Szerb Köztársaság Kormánya Gyermekjogi Tanácsával, Oktatás- és Nevelésfejlesztő Tanáccsal együttműködésben, a 2008/09. évtől kezdve pedig a Belügyminisztériummal és az Ifjúsági és Sport Minisztériummal is.
A Tartományi Oktatási Titkársággal együttműködésben 2009 októberében. megkezdődött a program próbaszakaszának megvalósítása négy vajdasági város középiskoláiban.
Az Erőszakmentes iskola elnevezésű program 196 általános iskolát ölel fel, közülük 52 vajdasági (43 általános és 9 középiskolát). Az Erőszakmentes iskola elnevezésű próbaprogram a középiskolák számára 2009 októberében kezdődött meg, befejezését pedig 2011 májusára irányozták elő. Kilenc vajdasági középiskolát ölel fel, több mint 8500 diákkal, és több mint 800 tanárral.
Az alábbi középiskolák kapcsolódtak be a programba: az újvidéki Mihajlo Pupin Elektrotechnikai Iskola és a Pavle Savić Műszaki Iskola, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium és a Műszaki Középiskola, a petrőci Ján Kollár Gimnázium, valamint az óbecsei Gimnázium, a Közgazdasági Középiskola, Műszaki Iskola és és az Egység Általános és Középiskola.
A középiskolás program az általános iskoláshoz képest módosított és azon tanulók korához alkalmazott, akik sokkal tevékenyebb szerepet töltenek be az iskola életében a képzés és az iskolai akciók megvalósításában való közvetlen részvétel útján a felnőttekkel való partnerségben. Az iskolát, a szülőket és a helybeli közösséget az erőszak megelőzésében és az erőszakkal szembeni megfelelő beavatkozás során különféle tevékenységek kötik össze.
Kulcsjelentőségű tevékenységek
A kilenc vajdasági középiskola tanulói és munkavállalói közötti végrehajtott minőségi és mennyiségi kutatás adta meg a legfontosabb betekintéseket. A kutatást az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Tanszékének szaksegítségével bonyolították le.
A kutatás eredményei:
1. Az erőszak gyakorisága a középiskolákban kisebb (6,1%) az általános iskolákhoz képest (13.3%).
2. Riasztó azonban az az adat, hogy a középiskolások 9,5%-a fegyverrel ment az iskolába.
3. A kapott adatok szerint sokkal gyakoribb az erőszak a tanárok és a tanulók, mint az egykorúak között.
4. A tanulók 29%-a pszichikai erőszakot, 8,3%-uk pedig fizikai erőszakot tapasztalt a tanárok részéről, a tanulók 43,8%-a úgy nyilatkozott, hogy jelen volt más tanulók által a tanárokkal szemben elkövetett erőszak alkalmával.
5. A tanulók 40%-a leginkább az elkerülési stratégiát alkalmazza az erőszakot elkövetőkkel való szembesülés helyett, míg az azonos visszavágás a másik leggyakoribb magatartás (a tanulók 27,5%-a), a tanulók 10%-a pedig hallgat és nem szól senkinek veszélyeztetettségéről.
6. A kutatás arra is rámutatott, hogy a nemzeti hovatartozás nem jelentős tényező, amely hozzájárulna az erőszak gyakoriságához, valamint arra, hogy az erőszak sokkal inkább a fiúknál mint a lányoknál nyilvánul meg.
Valamennyi iskola Csapatot alakított a gyermekek erőszakkal szembeni védelmére, amely csapatok szükséges kiképzésben részesültek. A képzéseket az erőszakfajták és –szintek, kommunikációs készségek, a szülőkkel és az adoleszcensekkel való munka területén folytatták. A legnagyobb érdeklődésre a restitúció és a participáció kérdése tartott számot. A restitúció az elkövetett hibáért való kiengesztelés, olyan koncepció, amelyet az igazságügyi rendszer már felismer nálunk, és amely pozitív haladást hozott a gyermekek magatartásának megformálásában. Ez a koncepció feltételezi, hogy tévedni emberi dolog, a hibák helyrehozhatók, és hogy minden elkövető törekedéssel lehetővé teszi saját fejlődését és a vele egykorúak közösségébe való visszatérését.
A képzések egyes részét a helyzethez kell alkalmazni, hiszen a próbaprogramban összegyűjtött információk folyamatos visszajelzésként érkeznek a szakcsapathoz a korrekciók kezdeményezése végett.
A Program úgy van kialakítva, hogy a fiatalok részt vehessenek benne
A fiataloknak az iskola életében való nagyobb részvételét, valamint a fiatalok és az iskolában foglalkoztatottak közötti együttműködést e programban a képzésén való közös munka útján fejlesztik, megbeszélve, hogy az iskolának milyennek kell lennie ahhoz, hogy az ott tanulók és dolgozók többsége számára kellemes legyen a tanulás és a munka. Számunkra ez azt jelenti, hogy az iskolában mindenkinek joga van szükségleteinek kielégítésére, de erre oly módon kötelesek, hogy ezzel másokat ne veszélyeztessenek! Kulcsfontosságú a szülők, a tanárok és a diákok közötti állandó információáramlat fenntartása, a beszélgetéseket lehetővé tevő összejövetelek és órák megtartása, tekintet nélkül azok konkrét formájára.
Észlelt akadályok
Első és nélkülözhetetlen feltétele az oktatás megszervezése, lehetővé kell tenni az osztályfőnöki órákat, osztályközösségi összejöveteleket, továbbá ide tartozik a helybeli közösséggel, a fiatalokkal foglalkozó községi irodákkal, szociális központokkal, egészségházakkal, rendőrkapitányságokkal való együttműködés.
Az elkövetkező időszakban, a szabályok megfogalmazásán túl, elvárjuk, hogy az iskolák az erőszakos cselekmények bejelentése és a vele szembeni beavatkozás szabályainak és eljárásának megfogalmazása, a projekttevékenységek és eredmények alkalmazásának figyelemmel kísérés stb. révén kifejlesztik a belső és külső védelmi hálózatokat.
A program megvalósításának siker/kudarc tényezői egy adott iskolában
Az eddigi ötéves munka alapján kiderült, hogy a siker kulcsfontosságú tényezői:
• alkotójellegű és jól megszervezett Iskolacsapat
• az elért eredmények és a tervezettek megfelelő figyelemmel kísérése
• a munkavállalók magas fokú motivációja, hogy a fiatalok oktatása mellett folyamatosan foglalkozzanak nevelésükkel is
• tájékozódott és érdekelt igazgató
• az iskola részvétele a programokban
• az Erőszakmentes iskola mentorjával való jó együttműködés
Pénzelés
A Program pénzellátása kizárólag a szerbiai polgárok és üzletemberek önkéntes adományaiból történik. A program megkezdését a vajdasági középiskolákban az alábbi társaságok támogatták: DDOR Novi Sad, Hypo Alpe Adria Leasing, FEFA, Eurobanka EFG, Fornetti, PTT Szerbia és Ana Ivanović, Szerbia nemzeti UNICEF nagykövete.
